Made
in Hungary Stratégia
Évi egy-két százalékkal is növelheti a hazai
összterméket a Made in Hungary Stratégia meghirdetése – vélekednek civil
gazdasági érdekvédelmi szervezetek.
A 2000. évi hannoveri világkiállításon tűntek
fel a nemzeti pavilonokban a Made in Germany, Made in Italy, Made in
Paraguay Strategy című brosúrák. A kis füzetekből kiderült: egyes országok
fontosnak vélik, hogy erős iparuk legyen, és termelés folyjon az igényes
ágazatokban. Ennek az állami stratégiának a hatására erősödtek meg az
úgynevezett technológiai vállalatok, amelyek a már bevezetett márkanevekkel –
természetesen e márkanevek tulajdonosvállalatának szervezésében – dobják piacra
magas nívójú termékeiket.
Így készülhet a japán Mitsubishi gépkocsik
karosszériája Hollandiában, vagy éppen a Sony elektronikai termékei
Székesfehérváron.
Hazánkban az utóbbi két évtizedben felemásan
fejlődtek a termelőágazatok. A nyolcvanas évek végén a gazdaságpolitikusok
liberalizálták a külkereskedelmet, így a leomló vámhatárokon beözönlött a
nyugati ipar termékáradata. Ugyanekkor a szovjet piac fizetésképtelensége miatt
leállították a KGST-export nagy részét. Így gépsorok váltak ócskavassá, gyárak
hasznavehetetlen ingatlanná. A kilencvenes évek elején tömeges lett a
munkanélküliség.
A tervutasításos
gazdaság romjain a multinacionális vállalatok emeltek új létesítményeket: ez a
folyamat már megfelelt a Made in Hungary Stratégia követelményeinek. Ez az
irányzat ugyanis közömbös a tekintetben, hogy az adott gyár kinek a
tulajdonában van. A lényeg, hogy termelés folyjon a létesítményekben, javuljon
a foglalkoztatottság, fennmaradjon – sőt csinosodjon – a munkakultúra.
Dél-koreai, francia, német, osztrák nagyvállalatok lendítették föl a termelést
a már a bezárás közelében járó üzemekben.
Az irány megfelelő, a mérték azonban
elégtelen.
Az amerikai hírszerző ügynökség, a CIA tavaly
ténykönyve, Factbookja szerint hazánk 2006. évi egy főre jutó hazai
összterméke 17 ezer 600 dollár. E mutató tekintetében Szlovákia is megelőz
bennünket, ők 18 ezer 200 dollárnál tartanak, Csehország pedig a maga 21 ezer
900 dollárjával messze elhúz mellettünk.
Fájdalmas adat: gazdaságunk évi növekedése 2
százalék alá süllyedt, azaz a mérési hibahatáron belül van. Miközben például
Szlovákia növekedése túlhaladja a 9 százalékot, de Románia is megelőz minket,
az újonnan az Európai Unióhoz csatlakozó kis baltiakról nem is beszélve.
Ezen a bajon az újabb és újabb
bevásárlóközpontok építése nem enyhít.
Termelő gyárak építése fontos, és lehetőleg
igényes új termékek előállítása. A dán Coloplast, amely Tatabányán már nyitott
üzemet egészségügyi segédeszközök gyártásához – ezek a csúcstechnikát
képviselik -, nos a dán nagyvállalat ezekben a hetekben nyit új gyárat
Nyírbátorban. Az ilyen jellegű terjeszkedést érdemes támogatnia – nem közvetlen
pénzzel, hanem adókedvezménnyel – az államnak.
A dunaújvárosi Hankook gumigyár indítása is
megfelel a Made in Hungary Stratégia alapelvének, a részletekben megbújó ördög
azonban kérdőjelessé teszi ezt a fejlesztést. A dél-koreai cég ugyanis
milliárdokat kapott a magyar adófizetőktől, termékeinek elhelyezése pedig a
piacon bizonytalan.
A Made in Hungary Stratégia új irányt is
nyithat a gazdaságfejlesztésben: a hazai kis- és középvállalkozások bevonásával
színesítheti a hazai ipart. Ezen belül – alkalmazkodva hazánk gazdasági
adottságaihoz – az élelmiszeripar fejlesztése előtt nyithat távlatokat. Még a
nyolcvanas évek elején 8 millió sertés hízott a hazai gazdaságokban, ma ez a
szám 3 millió. Az ágazat lesoványodása vágóhidak, húsfeldolgozók bezárásával
járt. A Made in Hungary Stratégia első követelménye lehet, hogy főként az
élelmiszeripari termékeken olvashassák mind a hazai, mind a külföldi vásárlók:
Made in Hungary.
A hivatalos gazdaságpolitika mellett civil
társaságok is előrevihetik a Made in Hungary Stratégia ügyét. Elsősorban a Baross
Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság teheti meg a kezdő lépéseket
konferenciák szervezésével. Ez a társaság a magyar tulajdonú gazdálkodást látja
fontosnak, ám a nemzetgazdaság jelenlegi gondjain a külföldi tulajdonban zajló
ipari termelés is sokat enyhíthet. Idővel a Made in Hungary Stratégia magyar
tulajdonú nagyvállalatok, új nemzetközi márkák kialakulását is elősegítheti.
A Made in
Hungary stratégia meghirdetése és hivatalos bátorítása már az első évben
egy-két százalékkal fokozhatja a hazai össztermék növekedését – remélik egyes
közgazdászok.
Balassit és Hamvast is fordít
a londoni irodalmár
MR1-Kossuth rádió – Határok nélkül
Éppen Hamvas Bélát fordít, de átültette már angolra Móricz
Zsigmond, Örkény István, Herczeg Ferenc műveit. Peter Sherwood verseket is
átkölt: Balassi Bálint, Somlyó György, József Attila, Pilinszky János mellett,
olyan kortárs költők műveit is olvashatóvá tette az angolszász világban, mint
Tóth Krisztina, Takács Zsuzsa. A 61 éves irodalmár, aki elsősorban tudósnak
tartja magát, 1956-ban gyerekként szüleivel hagyta el Magyarországot, később
több mint három évtizeden át londoni egyetemi oktatóként működött, az utóbbi
évben amerikai egyetemen tanít. A napokban Budapesten járt, akkor találkozott
vele Molnár Pál. Hallgassa meg!
Peter
Sherwood: - 50 évet töltöttem Angliában. Ott nevelkedtem és 35 éven át, ott
tanítottam. Ha minősíteni kell magamat, akkor angol értelmiséginek tartom
magam.
- És egy angol értelmiséginek, miért fontos, hogy a magyar irodalom,
angolul is olvasható legyen?
- Nekem ez az életemnek, az egyik legfontosabb feladata, hogy közvetítsek a
magyar és az angolszász kultúra között. Ennek sokféle formája van, például
szótárszerkesztő is, vagyok. Rendkívül fontos feladat, mert szükség van arra,
hogy nagyon jó minőségű, angol-magyar, magyar-angol szótárak legyenek. Amikor
alkalmam adatott, Országh Lászlónak segíteni.
- A híres szótárszerkesztőnek.
- Akkor ezt, a 80-as évek folyamán, nagy készséggel tettem. Aztán később, a
90-es évek végén, az Oxfordi Egyetemi Kiadó, egy másik szótár szerkesztésére
kért fel, ezúttal főleg én csináltam, egyedül.
- Ön, aki 8 éves korában, szüleivel, 1956. után hagyta el az országot,
vonzódik a magyar kultúrához. De miből gondolja, hogy az angolszászok
érdeklődnek kultúránk iránt?
- Vonzóvá kell tenni számukra. Ez az egyik feladatom.
- Többek között Balassit is fordít. De vajon, az Egyesült Királyságban vagy
az USA-ban, ahol az utóbbi évszázadokban, nem nagyon söpört végig háború,
tudják-e, hogy mi az a végváriság?
- Hozzá tartozik az egész feladatkörhöz, hogy az átköltés minősége érdekeltté
tegye a közönséget, többek között a bonyolult története iránt. Ez mindig csak a
minőség kérdése, mert minden kisebb, sőt esetleg nagyobb kultúrának megvannak
az ilyen sajátos bökkenői, de a nagyobb kultúrákét, jobban ismerjük. Ez a
különbség.
- "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni." Mondta,
József Attila, akit ön, szintén fordított. De ebben a két gazdag országban,
megértik-e ennek az üzenetét?
- A bonyolult képhez hozzátartozik az, hogy azt is meg kell magyarázni, amit a
magyarok magukról gondolnak, de nem kizárólag azt kell magyarázni a külföld
felé. Elképzelhető az, hogy valaki ért Magyarországhoz, a magyar nyelvhez, a
magyar történelemhez és vannak sajátos, kifejlesztett, komoly nézetei, amelyek
nem mindig vágnak tökéletesen egybe azzal, amit Magyarországon lehet hallani.
- Ön, Észak-Karolinában, egy szláv tanszéken tanít magyart. És ön, aki
finnugor témákban is elmélyült és tanulmányt írt, hogyan fogadja ezt az érdekes
kihívást?
- Hát ez a helyes kifejezés, hogy kihívás. És ráadásul az is helyes, hogy
érdekes kihívás. Hát még nem tudom, hogy ebben a környezetben milyen
tevékenységet tudok kifejteni. Feladatom mindenképpen a magyar nyelv oktatása,
egyrészt, másrészt minden szemeszterben kötelességem tanítani valamilyen más
olyan tárgyat, amely talán egy nagyobb közönséget vonzhat. A finnugor
érdeklődésem az abból ered, hogy nagyon érdekes és életre szóló élmény volt az,
amikor felfedeztem, hogy a magyar nyelv legközelebbi rokonai Észak-Szibériában
vannak. És akkor most már több mint húsz éve tanulmányozom az obi-ugor népköltészetet,
több tanulmányt is írtam erről, de Észak-Amerikában ez csak hobbinak számít.
- Ha végignézzük azt a listát, hogy ön miket fordított le angolra az utóbbi
évtizedekben és milyen tanulmányokat írt, akkor azt látjuk, hogy óriási
szolgálatot tett Magyarországnak, a magyar társadalomnak. Fontos lenne-e, hogy
ezt az itthoniak is tudják?
- Előbb is mondtam, hogy angol értelmiséginek tartom magamat és az angolok
önmagukat nem szeretik túl hangosan előtérbe helyezni. Munkám értékelését én
másokra bízom. Természetesen rendkívül örülök, hogy a magyar kormány el is
ismerte egy érdemrenddel munkásságomat 2007 végén, és én továbbra is mindent
meg fogok tenni annak érdekében, hogy a magyar nyelvet és a kultúrát
közvetítsem az angolszász világnak.
Peter Sherwood Londonban sajtó alá rendezte két, Kossuth Lajosról szóló
szimpózium anyagát, valamint a közép-európai szabadságharcokról és az 1956-os
forradalomról szóló dokumentációkat. Az irodalomtudóssal Budapesten Molnár Pál
beszélgetett.
(MR1-Kossuth rádió – Határok nélkül)
Alkotmánypontok
10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti
vagyon.
29. § (1)
Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki (…) őrködik az államszervezet
demokratikus működése felett.
35. § (1)
A Kormány
a) védi az
alkotmányos rendet (…)
g) meghatározza az (…) egészségügyi ellátás
állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről;
51. § (1)
A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik (…) az
alkotmányos rendet (…) sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes
üldözéséről.
67.
§ (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam
és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a
megfelelő (…) erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
(2) A szülőket
megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.
Honi
borműveltség…
„Gasztrokulturális tradíciók” – írja a galamblelkűen
bornírt világmegváltó. És elégedett is önmagával. Tett valamit, mert haladóan,
modernül elnevezte a maradit, a megcsontosodottat…
Vendéglátói hagyományok – írhatná, de ez
utóbbi nem lenne sem eléggé felvilágosult, sem kellőképpen hatásos. Ezért új,
tetszetős elnevezést alkotott…
Ez is valami, ha tényleges, előrevivő ötlete
nincsen.
A régi, a valós tartalommal töltött értéket
üresíti ki maradi módon: egyszerre bugyuta, egyszerre üde elnevezéssel.
Bugris hevület, gyerekes megfeleléskényszer...
Akadnak, kik Bálint napon keltenek
kereskedelmi hisztériát – a tengerentúli kezdetlegességet felfújva. Vagy akik
Mindenszentek napján ünneplik a… mit is? Nem tudják, de nem is érdekli őket.
„Ünnepelnek”, mert a képernyőn látják, hogy a fejlett világban e napon
tajtékozni kell…
Lehet talán, hogy ennél a bennszülött törzsek
is jóval magasabb szellemiségű révülésekre jutottak?
Lépjünk túl derűsen az ügyeletes átnevelőkön
és áldozataikon.
A magyar bor ünnepeit kell ülnünk, s ehhez nem
szükségesek a nekibőszült világmegváltók, s azok bugyuta „marketingjei”,
együgyű „projektjei”.
Ünnepelni a bort, ahogy ezt tette már Árpád
Munkácsnál, Mátyás Budán vagy éppen Balassi Bécsben. „Jó borokkal töltett
aranyos pohárok járjanak mi közöttünk” – írta a reneszánsz költő.
Tokaj, Villány, Badacsony…
Sopron, Somló, Mátraalja…
Eger, Neszmély, Dél-Balaton, Pannonhalma,
Etyek…
És ide sorolhatnánk a jelenleg más államhoz
sorolt ménesi, vagy a szerémi borvidéket is.
Amelyek magyar borászai a világon egyedülálló
értékeket alkotnak.
A tavaszköszöntő örömnaptól: a Bálint napi Balassi-fesztiváltól az
őszvégi Szent Márton napi borünnepig sok alkalom kínálkozik arra, hogy eme
valódi értékeket fényezzük, üdvözöljük, éltessük.
Elhanyagolt nagyváros
„Én, … esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar
Köztársasághoz, annak népéhez hű leszek, az Alkotmányt és az alkotmányos
jogszabályokat megtartom; az állami és szolgálati titkot megőrzöm; megbízatásomhoz
híven páratlanul, lelkiismeretesen járok el és a legjobb tudásom
szerint, minden igyekezetemmel (a nagyváros) javát szolgálom.”
Ekként hangzik a polgármesteri eskü szövege.
Az esküszövegben említett Alkotmány kimondja: „10.
§ (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.”
Egy európai városban az úttestről már régen
lekoptak a közlekedési jelek. A terelővonal, a záróvonal, a kanyarodást jelző
nyíl csupán sejthető.
Európához ez méltatlan.
Lehet, hogy az élethez való jogot e hiány még
nem korlátozza, a vagyonbiztonságot azonban jócskán veszélyezteti e jelek
eltűnése.
„…a legjobb tudásom szerint, minden
igyekezetemmel (a nagyváros) javát szolgálom.”
Megfelel ennek az a polgármester, aki évek óta
hanyagolja az útburkolati jelek kérdését, számos figyelmeztetés ellenére?
Mire figyel az ilyen polgármester? Saját
ügyeire, meggazdagodására? Dácsája építésére, szerelmi ügyeire?
Az eladott közjavakból kapott hatalmas
bevételekből még a terelővonalak fölfestésére sem futotta? Netán ez a kizárólag
közlekedési rendőrség dolga lenne? Ha igen: a polgármester a hatóságtól is
követelheti a rend fenntartását – ha a hatóság hanyag, felületes.
Ha netán egy-egy polgármester az utóbbi
évtizedekben többször is letette az esküt, kell-e még emlékezetébe idézni: …a
legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel (a nagyváros) javát szolgálom…?
Újratemetések
árnyéka
Amikor Kádár János 1986 tavaszán Salgótarjánba
látogatott, több száz ember állt a megyei pártszékház közelében, s amikor a
politikus kiszállt kocsijából, a tömeg percekig tapsolta.
„Az öreg” – ahogy akkoriban nevezték – ritkán
látogatott el a bányászvárosba, s a település mellőzésére jó oka adódott. 1956
decemberében a térség legnagyobb tragédiája történt: a salgótarjáni sortűznek
131 halálos áldozata volt, köztük asszonyok, gyermekek.
Több mint hatvan városunkon söpört végig a
politikai sortűz 1956 utolsó heteiben. Ekkor már a Magyar Szocialista
Munkáspárt, az MSZMP vezette – szovjet segédlettel – az országot, a párt élén
Kádár állt.
Aztán 1958 nyarán, egy börtönudvaron
kivégezték az ország legitim miniszterelnökét, Nagy Imrét. Eme, moszkvai
évtizedeit illetően bizonytalan múltú férfiút arccal lefelé földelték el, majd
később a 301-es parcellába vitték maradványait.
Mindezt az idézte föl, hogy 2007. május 5-én
este az állami tévéhíradóban egy kádárista veterán azzal érvelt: bezzeg Kádár
olyan korban élt, amikor egykori politikusok földi maradványait nem lopták ki a
sírból…
Nem.
Ám sortüzek, kivégzések, évtizedekig tartó
politikai börtönbüntetések, titkos megfigyelések, eladósodás, demográfiai baj,
és egy sor egyéb politikai jellegű katasztrófa akkor sújtotta társadalmunkat.
Kádár 1986 tavaszán nagy tapsot kapott
Salgótarjánban.
Vélhetően nem azoktól, akiknek férjét, apját,
feleségét, gyermekét agyonlőtték a Magyar Szocialista Munkáspárt akkor
vezetősége által jóváhagyott sortűzben. Mások tapsoltak, talán azért is, hogy
kifejezzék: a Kádár mellett ácsorgó megyei politikusokkal szemben(!) Kádárt
megtapsolják. „Proteszt-taps” – talán ilyen jellege is volt az ünneplésnek.
Három évvel később Nagy Imrét újratemették.
Ezekben a történelmi órákban Kádár talán a
bőröndjén ült budai házában, és várta, hogy érte jöjjenek – ahogy az ő idejében
Rajkért (is) érkeztek a terror legényei egykor. Az Andrássy út – Népköztársaság
útja – 60. ekkor már egy ifjúsági szervezet háza volt, oda nem vitethette volna
Grósz Károly. És nem is vitette sehová.
Később, amikor Kádárt temették, díszmenet
vonult a Rákóczi úton, mert dísztemetést kapott ő is, Nagy Imre után.
2007 májusában – egy bűntény következtében –
fölmerült Kádár újratemetése.
Ünnepi, mégpedig!
Néha a történelem is perverzióban
csapong.
